Történelem:

Az Ókorban Bulgária - Orfeusz és Spartacus földje - a Macedón Királysághoz tartozott. 46-ra a rómaiak elfoglalták az egész félszigetet, amelyet ők a trák-illér törzsek inváziójáig benépesítettek, akik elpusztított területeket hagytak maguk után. A 6. századig békés szláv farmerek termeltek a területen. 679-ben a bolgárok, egy harcos török törzs, átlépte a Dunát és létrehozta az Első Bolgár Birodalmat; ezután délfelé nyomultak a Bizánci Birodalom kárára, mielőtt véglegesen elfoglalták Macedóniát a 9. században. Végül a bolgárok asszimilálódtak a nagyobb számú szlávokkal, és elfogadták azok nyelvét és életstílusát.

865-ben egy bizánci szerzetesnek, aki egy ördög képét festette fel a palota falaira, sikerült elrémíteni I. Borisz cárt attól, hogy felvegye az ortodox kereszténységet. 870-ben a Bolgár Egyház saját pátriárkájával önállóvá vált, ami arra bátorította Simeon cárt (893-927), hogy kibővítse a birodalmát Szerbián keresztül az Adriai Tengerig. Simeon birodalma megint összezsugorodott, amikor kinyújtotta követelőző kezeit a bizánci koronáért. Ez meggyöngítette Bulgáriát, sebezhetővé téve azt a bizánci uralkodóval, II. Basillal, szemben, aki egy döntő győzelem után 1014-ben 15.000 bolgár harcos szeme világát oltatta ki. Négy évvel később Bulgária bizánci uralom alá került.

A Második Bolgár Birodalom (1185-1396) azután jött létre, hogy két barát, Asen és Péter, általános felkelést robbantott ki Bizánccal szemben. Új önbizalommal telve, az új birodalom elfoglalta teljes Trákiát, Macedóniát és Albániát. A következő két évszázadban azt a tatárok és majd a törökök foglalták el. A 14. század végére a törökök ellenőrizték a teljes Bulgáriát, amely az Ottomán uralom öt évszázadának kezdetét jelentette.

Elnyomó birodalomként a törökök nem voltak nagyon rosszak, mert nem tettek szisztematikus kísérleteket arra, hogy áttérítsék a bolgárokat az Iszlámra vagy megsemmisítsék a nyelvüket és a szokásaikat. Csak a 18. században a török uralom gyengülésével kezdődött a bolgárok szenvedése az adók és az infláció emelkedése miatt, a sikertelen török háborúk miatt Ausztria és Oroszország ellen. Ellenségeskedés kezdődött és a törökök erre erőszakkal válaszoltak (a háborúk között) olyan reformok bevezetésével, melyek célja a bolgárok asszimilációja volt, de ez már elkésett. A 19. évszázad elején a népszokások és a folklór a Nemzeti Újjászületésben öltött testet, miközben a földalatti forradalmárok a törökök ellen fordultak. Amikor Koprivshitsa városban 1876 áprilisában felkelés robbant ki, a törökök azt példátlan kegyetlenséggel fojtották el, miközben Európában a bolgár atrocitások történeteit terjesztették. Megközelítőleg 15.000 bolgárt gyilkoltak le Plovdivben és 58 falut romboltak le. Egy történet azt állítja, hogy Pazardzhik azért menekült meg, mert egy bátor hivatalnok egy vesszőt helyezett el a hivatalos rendeletben, égessétek fel a várost, ne kíméljétek helyett, ne égessétek fel a várost, kíméljétek szöveggel.

A feldühödött európai szövetségesek az 1870-es évek végén jöttek Bulgária segítségére. Oroszország, a fő megmentő, 20.000 sérültet szenvedett el a konfliktusban. Amikor az orosz seregek 50 km-re Isztanbultól álltak, Törökország átengedte a Balkán félsziget 60 %-t Bulgáriának. Bulgária modern történelmét és az Oroszországgal kapcsolatos kis testvér komplexussal ettől az 1878-as felszabadítástól számítják. Az európai hatalmak, félve egy erős orosz testvértől a Balkánon, elfoglalták Bulgária kisebb részeit, mindenkit elégedetlenné téve és kiváltva azt a két balkáni háborút, melyek megelőzték az I. Világháborút. Bulgária nem járt túl jól ebben, mert elveszítette Macedóniát, és szövetségre lépett a Központi Hatalmakkal az I. Világháborúban, a Bulgárián belüli ellenzék követelése ellenére. A háborúk közötti időszakot a macedón menekültek által előidézett súlyos problémák, a kommunista felkelések és a gazdasági válságok jellemezték. Bulgária balkánosításának legborzasztóbb esete akkor fordult elő, amikor 1923 szeptemberében több ezer agrár és kommunista agitátort öltek meg egy reakciós kampányban. Bulgária Németország oldalára állt a II. Világháború kitörésekor, de III. Borisz cár egy népi felkeléstől tartva, visszautasította, hogy hadba lépjen Oroszországgal szemben. A földalatti Hazafias Front konszolidálta a német-támogatású kormányzatot, amely lényegesen hozzájárult egy olyan népi támogatáshoz, amely szükséges volt a monarchia megdöntéséhez. A kommunista Todor Zsizskov rábírta a nem túl elkötelezett hadsereget arra, hogy álljon át a másik oldalra, melynek az lett az eredménye, hogy a bolgárok együtt harcoltak a felszabadítóikkal (Oroszország) az új szövetségesük (Németország) ellen a háború végéig.

Todor Zsizskov alatt, aki Bulgária vezetője volt 1954-tol 1989-ig, az ország az egyik legfejlettebbé vált Kelet-Európában, ahol a parasztoknak megengedték, hogy megműveljék a kis gazdaságaikat és az ipari termelés is ténylegesen járult hozzá a bruttó nemzeti jövedelem több, mint feléhez. A kommunizmus bukása 1989-ben az ipart védtelenné tette, és a demokráciára való átmenet is rögös volt. Az átnevezett kommunista párt (most Bolgár Szocialista Párt) sikeres volt az új demokratikus Bulgária irányításának átvételében, az ország elnökének szerepét kicsire korlátozva. A gyors infláció, a magas munkanélküliség, a társadalmi biztonsági háló hiánya és az elitélt bűnözők látható gazdagodása azonban széleskörű kiábrándultságot eredményezett. A haladás, amely cammogó állat, tovább cammog Petar Stojanov elnök alatt is.